A nevem Gombás Krisztina Budapesten élek Ezran tibeti masztiff és Sziszkó alaszkai malamut kutyusommal Ahu perzsa cicámmal és Ramira kislányommal.
A tibeti masztiff története
A do-kyi ( nevezik még tibeti dognak vagy tibeti masztiffnak is ) ősidők óta a himalája vándorló pásztorainak nyájörző kutyája és a tibeti kolostrok hagyományos házörző kutyája volt.Felfedezése óta ezt a fajt mítosz övezi.Az első Arisztotelész ( Kr.előtt 384-322 ) általi megemlítésétől kezdve Marco Polo világhírű tudósításáig bezárólag minden leírás a Do-Khyk természetes erősségét és mély benyomást keltő megjelenítését említi,mind jellembeli mind fizikai tulajdonságai tekintetében.
Mrs.McLaren E. aki diplomataként beutazta Tibetet, 1895-ben írta : Klostorokban láttam a legkíválóbb nagy testű kutyákat, nemcsak Ázsiában hanem nálunk sincsen párja.
Kétségtelenül a tibeti masztiff néven ismert fajtához tartozott és remek őrkutya volt. Hazájában Nepál, Tibet, és Kasmír között a tibetti masztiffnak háromféle váltzata van már fekete Bara-Bergali, fekete-vörös Bharmouris ( black and tan ) aranyszínű Lahauli .Ez utóbbi színűvel Európában nem igazán lehet találkozni, csak egy egy példány van belőlük.
Nálunk közkedvelt szín a black and tan. Valamennyit mint pásztor és őrzőkutyát tartják Tibetben napközben a nyájat és gazdányukat kísérik és vigyázzák az állatokat. Éjjel mikor mindenki alszik átveszik védő szerepüket.Sem négy sem kétlábú betolakodó nem közelíthet területük felé. A tibeti masztiffok hasonlóan mint a többi ősi pásztorkutya alkalmazkodó, de nagyon önálló. Egyesek ezt a fajt tekintik minden nagy hegyikutya és a dog tulajdonképpeni ősének.
forrás : Kutya.hu